Macskák (1983.)

Zene: A. L. WEBBER

Versek: T. S. ELIOT

Fordította: Romhányi József

© Fotó: Kanyó Béla

Részlet a FILM-SZÍNHÁZ-MUZSIKA 1983. április 16-i számában megjelent írásból:

A. Lloyd Webber muzsikája összetéveszthetetlenül musicalzene, elsősorban ritmusvilágával hat, akkor eredeti, amikor a koreográfus fantáziáját ragadja meg, és amikor fanyarul, ironikusan jellemez. Songjai, dalai dallamvilágukkal vállalják azt a zenei örökséget, amelynek birtokában és amelyet másként fogalmazva lépett fel a musical. Mélyen meghajlok Romhányi József zenés fordítói teljesítménye előtt! Nemcsak meghallgattam, de az említett műfordítók könyvben kinyomtatott magyarításaival összevetve el is olvastam az övéit. Romhányi állja a verset. Aki soha nem próbálta, az is elképzelheti, mennyire nem könnyű zenére szöveget írni. Vagy olyat fordítani, ami nem is „szöveg”, hanem költemény, mint az Eliotéi. Romhányi József – ez természetes – hibátlan prozódiával írta meg magyarul, zenére a verseket, és nemcsak rímekkel győzte, kifogyhatatlanul, hanem mindenféle nyelvi ötlettel is. Prózai színház mutatta be a Macskákat, színházi életünk egyik furcsasága ez. A végeredmény, a siker a Madáchot igazolja. Sokhónapos próbák közben a helyi „prózisták” s a vendég táncosok és énekesek olyan együttessé forrtak össze, amilyenre nemigen akad a közel- és a távoli múltban ennyire meggyőző példa. Szirtes Tamás és a koreográfiát tervező Seregi László, az Állami Operaház balett igazgatója együtt rendezte az előadást; Bolba Lajos és Makláry László zenei vezetésének a pontos és hatásos ének köszönhető leginkább. Kettős, de egyet akaró szellemi vezetés alatt együtt énekelnek, mozognak, táncolnak azok, akiknek ez a kenyere, és azok, akiké általában csak a szó az. Megkapó ensemble! Götz Béla tervezett köréjük különös színpadot, Bajkai István maszkjaiban és Vágó Nelly jelmezeiben bizonyítják mindnyájan, hogy a macska is ember." Dalos László

© Az Archívum előadásainál olvasható szövegeket Springer Márta dramaturg válogatta és szerkesztette.