Othello

Szerző: WILLIAM SHAKESPEARE

Fordította: Mészöly Dezső

Zenéjét szerezte: Petrovits Emil

A bemutató helyszíne: Madách Színház

© Fotó: MTI / Keleti Éva

Részlet Mészöly Dezső Új magyar Shakespeare című kötetének Jago genezise fejezetéből

"[...] Jago színpadi megjelenítésének van egy napjainkig élő romantikus hagyománya, mely a szerep diabolikus vonásait emeli ki. Sokáig volt sikere ennek a felfogásnak, de nem hiszem, hogy ma bárkit is érdekelne. Egy ördögi tekintetű Jago láttán azt kérdi a mai néző: hova tette eszét a mór, mikor ennek hitt? Egy Othello-előadás érzelmi hatása persze elsősorban a mórt játszó színésztől függ. De az egész dráma oly mértékben kapja meg hitelét a színpadon, amily mértékben a Jagot alakító színész föl tudja tárni a szerep emberi vonásait.Hadd térek itt ki egy világító színpadi emlékemre: a Madách Színház 1973. évi Othellojára, melyet Ádám Ottó rendezett. Ennek az előadásnak meggyőző erejét - és színháztörténeti jelentőségét - Othello és Jago viszonyának új megfogalmazása adta.Minden klasszikus rendezése azzal kezdődik, hogy a rendezőnek sikerül friss szemmel elolvasnia az ismert darabot. Úgy, hogy a mohón falt sorok mögött eltűnjenek a nagy színházi emlékek, rég elfogadott értelmezések kísértő szellemei. Az első fázisban sok mindent kiolvas a rendező a drámából; aztán a második fázisban sok mindent beleolvas a drámába. "Olyasmit is, ami nincs benne" - mondhatja erre a vaskalapos oskolamester. De nincs igaza. Hiszen minden színpadi sorsra szánt dráma azért íródik, hogy kacéran kitegye magát az ilyen teremtő "beleolvasásoknak". Persze egy-egy új "rendezői olvasat" mindig kockázattal jár. Ha a meglódult fantázia nem a szerző lerakta síneken ragad tovább, kisiklik az egész szerelvény, mielőtt bárhova elragadott volna - s a kalandos utazás helyett baleset vár ránk. A Madách Színház említett Othello-produkciója vállalta - és sikerbe fordította a kockázatot.[...]"

Részlet a Magyar Hírek 1975. október 11-i számában megjelent, Ádám Ottóval készült interjúból:

A játék "- Október 25-én játsszuk századszor az Othellot - jegyzi meg Ádám Ottó - mégpedig Salzburgban. 100. előadás a Festspielhaus 200 éves fennállásának ünnepén. Örülünk a megtisztelő lehetőségnek, hiszen Salzburgban nemcsak a színházi világ szakemberei láthatják majd a velencei mór történetét előadásunkban, hanem a Salzburgban és Salzburg környékén lakó, ott élő honfitársaink is, akik nyilván elég ritkán juthatnak magyar nyelvű színházi élményhez.

- Miért éppen az Othelloval vendégszerepel a Madách Színház Salzburgban?

- Az előadást azok is megérthetik, akik nem tudnak magyarul: a tragédia cselekménye közismert. Meg aztán az előadás jól példázza művészi elképzeléseinket. És ismét benne vagyunk a színház, a világszínház problémáinak a kellős közepében. Grotowski, Peter Brook, a "kegyetlen színház", a "rongyos színház", antirealizmus, realizmus - tanulmánykötetek születtek már ezekről a témákról...

- A realizmus az igazi - mondja Ádám Ottó. - A költői realizmus - teszi hozzá elgondolkodva. És ezzel a jelzővel nem szűkíti le a realizmus fogalmát, hanem ellenkezőleg: kitágítja. Nem mossa el a határait, hanem inkább pontosabbá teszi, kijelöli. Nem teszi "parttalanná", hanem pontosan elhelyezi a világ drámairodalma és a világszínház vonulatában, az óriások közé.- Költői realizmus: az ember és a valóság kapcsolatának a rajza. Az emberek közötti kapcsolatok valóságos képe. Az emberábrázolás mélysége és hitelessége lírával, fantáziával. Azaz költői realizmussal - ismétli benső tűzzel. Még folytathatnánk a beszélgetést, de a színpadon tovább próbálnak. Ádám Ottó siet vissza. Mágnesként vonzza a színpad, a darab, a kimondott színészi szó, a gesztus, a játék.És talán már a holnapra gondol, a holnaputáni játékra. Salzburgra."

Apostol András

© Az Archívum előadásainál olvasható szövegeket Springer Márta dramaturg válogatta és szerkesztette.