II. Lajos király

dráma
II. Lajos király

Szereposztás

  • Lajos király

    • Huszti Péter

  • Mária királyné

    • Almási Éva

  • Szapolyai János erdélyi vajda

  • Szerémy György

    • Némethy Ferenc

  • De Burgio, nuncius

    • Szénási Ernő

  • Szálkán, prímás

    • Zenthe Ferenc

  • Báthory, nádor

    • Garics János

  • Brodarics, kancellár

    • Bodor Tibor

  • Thurzó, kincstartó

    • Máté István

  • Sárkány, országbíró

    • Bálint János

  • Moré Fülöp, pécsi püspök

    • Horesnyi László

  • Bakics Pál

    • Dózsa László

  • A bolond

    • Cs. Németh Lajos

  • Bornemissza János

    • Ujlaky László

  • Szobi Mihály

    • Papp János

  • Glésán

    • Deák B. Ferenc

  • Paksi

    • Lencz György

  • Bodó

    • Bányai János

  • Perneszi

    • Kéry Gyula

  • Ursinus Velius, a költő

    • Bay Gyula

  • Conradus Cordatus

    • Kőmíves Sándor

  • Menyhárt, a csillagjós

    • Horváth Ferenc

  • Erzsébet, udvarhölgy

  • Klári, udvarhölgy

    • Sunyovszky Szilvia

  • Dorottya, udvarhölgy

    • Szalay Edit

  • Katalin

    • Vörös Eszter

  • Kapitány

    • Fillár István

  • Szapolyai György

    • Kalocsay Miklós

  • Továbbá

    • Vándor József, Bakay Lajos, Gaál János, Regős Péter, Keresztes Pál, Ivánka Csaba, Vas-Zoltán Iván, Maróti Gábor

Alkotók

  • Díszlet

    • Szinte Gábor

  • Jelmez

    • Mialkovszky Erzsébet

  • Világítás

    • Götz Béla

  • Zeneszerző

    • Petrovics Emil

  • Segédrendező

    • Turán Róbert

  • Rendező

    • Ádám Ottó


Szerző: SZOMORY DEZSŐ

© Fotó: MTI / Keleti Éva

Az előadás hossza: Műfaj: dráma Premier: 1972. szeptember 30.

Részlet a Kritika 1972. novemberi számában megjelent kritikából:

"Király vagyok, vagy virágok lovagja?" - kérdezi Lajos egyik legszebb párjelenetében Máriától. S a kérdés jogos: a történelmi Lajost Szomory sem tudta drámai hőssé növelni ,fölnövelte hát benne a lírát: itt egy koronás szerencsétlen, érzékeny lelkű költő küzd önmagáért, a szerelemért, az életért. S történelmi hivatását akkor találja meg, amikor feladja magát: amikor nyitott szemmel megy a halál elé. Vagy úgy is mondhatni: a drámában megfordul a biológia rendje - mint Szomorynál gyakran - , s a nőlelkű férfi mellett egy férfilelkű nő áll, a költő Lajos mellett az államférfi Mária; a világ elöl kettejük szerelmébe menekülni akaró férfival szemben a szerelem mellett a történelmi feladatot is vállaló nő. S ha útjuk tragikusra fordul, az nem a kettejük kritikája, hanem a durva, mohó és kicsinyes feudális magyar világé, mely elveszi a levegőt előlük, csírájában megöli reményeiket. A darabban (és a történelemben) megsemmisül Lajos, kudarcával elmenekül Mária; győztesként Szapolyai marad a színen, akit korona vár Fehérváron. De kevés színpadi győzelem van, mely ehhez mérhető vereség lenne; ez a dráma könnyen elemezhető akként is, mint "Jankó gróf" drámai megsemmisítése. Felvonásról felvonásra válik kisebbé, mint hadvezér, mint férfi; mire Fehérvárra indul, már nem is létezik a számunkra. Lajos és Mária sorsának fájdalmas-elégikus kicsengése Szapolyainak ez az energikus-szenvedélyes kritikája adja együttesen a mű katartikus hatását, mely már-már a tragédiához közelít."

© Az Archívum előadásainál olvasható szövegeket Springer Márta dramaturg válogatta és szerkesztette.