Holt lelkek
vígjáték
Szereposztás
-
Csicsikov
- Haumann Péter
-
Kormányzó
- Balázs Samu
- Bodor Tibor
-
Korobocska, földbirtokosnő
- Dajka Margit
-
Szobakevics, földbirtokos
- Márkus László
-
Pljuskin, földbirtokos
- Körmendi János
-
Nozdrjov, földbirtokos
- Dózsa László
-
Manyilov, földbirtokos
- Horesnyi László
-
Szelifan, Csicsikov kocsisa
- Cs. Németh Lajos
-
Petruska, Csicsikov inasa
- Gyabronka József
-
Kormányzóné
- Ilosvay Katalin
-
Katyerina, a lánya
-
Törvényszéki elnök
- Papp János
-
Anna, a felesége
- Szalay Edit
-
Rendőrkapitány
- Juhász Jácint
-
Pelegéja, a felesége
- Káldi Nóra
-
Ügyész
- Némethy Ferenc
-
Postamester
-
Szofja, a felesége
- Békés Itala
-
Alkormányzó
- Fillár István
-
Alkormányzóné
- Lontay Margit
-
Egészségügyi felügyelő
- Garics János
-
Emilija, a felesége
- Menszátor Magdolna
-
Kirill protopópa
- Bay Gyula
-
Mizsujev
- Gyenge Árpád
-
Lizocska
- Csűrös Karola
-
Feodulina
- Kelemen Éva
-
Arsavszkij
- Deák B. Ferenc
-
Fertyina, szolgáló
- Hegedűs Erzsi
-
Mavra, szolgáló
- Kádár Flóra
-
Börtönőr
- Gaál János
-
Jobbágyasszony
- Pádua Ildikó
-
Rendőrtiszt
- Bakay Lajos
-
Továbbá
- Frankovits Péter, Kis Endre, Putnik Bálint, Szabó Ferenc
-
Valamint
- Csák György, Jutkovics Krisztina, Medgyessy Pál, Molnár Zsuzsa, Pobozsnyi Ágnes, Seres Gabriella, Szirtes Ágnes, Szoboszlai Éva, Vizi György, Zsolnay András főiskolai hallgatók
Alkotók
-
Díszlettervező
- Fehér Miklós
-
Jelmeztervező
- Mialkovszky Erzsébet
-
Világítás
- Götz Béla
-
Maszk
- Bajkai István
-
Zenéjét összeállította
- Palásti Pál
-
Koreográfia
- Ligety Mary
-
Segédrendező
- Forró Éva
- Szikora János
- Galambos Sándor
-
Rendező
- Lengyel György
Színlap
Szerző: GOGOL
Színpadra alkalmazta: Szakonyi Károly
A bemutató helyszíne: Madách Színház
© Fotó: MTI / Horváth Éva
Információk
Szakonyi Károly az előadásról:
"December tizenhetedikén volt a bemutató. A fekete körfüggönyös színpadon - Fehér Miklós tervezte a díszletet - Gogol arcképe fogadta a közönséget. Aztán a sötétben eltűnt az arckép, s felhangzott a lovak trappja meg egy fogat zörgése. Éles reflektorfényben, útiköpenyben, útiládikájával a kezében, gunyoros, ravasz tekintettel feltűnt Csicsikov. Azaz Haumann Péter. Haumannt már a próbákon élvezettel figyeltem, ahogy persze a többieket is: Dayka Margitot - Korobocska alakítóját, Márkus Lászlót - aki zseniálisan és átéléssel Szobakevicset játszotta, Körmendi Jánost - Pljuskin szerepében, meg valamennyi színi társat. A próbákon lehet megtudni igazán, hogy mennyi alkotás a színművészet; hogyan formálódik a színész anyaga - a teste, a hangja azzá, amivé majd lennie kell. Csicsikov felvázolása már sejttette az elkészülendőt: Haumann, amint az első próbákon még farmerben, könyékig felgyűrt ujjú dzsekiben megjelent az üres színpadon, s derekát groteszkül hátrafeszítette, hogy ily módon gerince illedelmes, gyors meghajlásokra vagy éppenséggel büszke testtartásra legyen használhatóvá - állát kissé feltartotta, kezét alázatos vagy fennhéjázó mozdulatokra készítette, egyszeriben visszapergette az időt a tizenkilencedik századi Oroszországba, a csinovnyikok világába; körülötte máris sáros, gödrös utcák, delizsánszok, bricskák, templomok hagymakupolái, egérszagú irodák, frakkos urak tűntek fel.De ugyanúgy Márkus László is - még elegánsan, a tőle megszokott köznapi eleganciájában ("Én mindig egy bizonyos színárnyalatot állítok össze, például a drapp változatait, szeretem a harmóniát" - mondta mindig, ha az öltözetéről esett szó, ha valaki megdicsérte az ingét, csizmáját, zakóját), egyszóval Márkus, utcai ruhában, odafenn a színpadon, a munkavilágítás gyér fényénél akár néhány gesztussal is, vagy a lábfej fordításával, vagy ahogy felemelt csuklóját kissé eltartotta vállától, behúzott nyakkal, dörmögéssel-szuszogással már azt a medveforma földbirtokost idézte, akit majd a premiert követő estéken állít a publikum elé. Dayka Margit az a fajta színész volt, aki sokáig küzdött az alakkal a próbákon, míg meglelte önmagában a figura jegyeit; szemvillanásokkal, indulatos toppantásokkal kereste a karaktert. Körmendi János, a nagy clown, az átváltozás művésze, a meglepetések mestere vasalt nadrágban is toprongyos, zsugori Pljuskint varázsolt elénk délelőttönként.[...]"
Részlet a Színház 1977. márciusi számában megjelent írásból:
Csicsikov és a többiek"A dráma terheit legnagyobbrészt mégis Csicsikov, azaz Haumann Péter viseli. Olvastam kritikát, amely kifogásolja a különböző szereplők játékstílusának eltérését és a megidézett földbirtokos szörnyetegek színészi stílusával szemben Haumann alakításának realizmusát emeli ki. Magam is érzem ezt a kettősséget. De úgy látom, hogy ez Gogol és Szakonyi művéből is szükségszerűen következik. Hiszen Haumann valódi szörnyeteget formálna Csicsikovból is, ha megelégedne képmutatásának, aljasságának, önzésének leleplezésével, ezzel elferdítené a drámai igazság tengelyét, és végérvényesen elidegenítene bennünket a hőstől. Ez pedig ellenkezne a mű eszmei tendenciájával. Mert Csicsikovnak olyannak kell lennie, hogy ha taszít is, azért felébressze a ráismerés fanyar örömét. Haumann Csicsikovjáról "mindent" tudunk. Hogy előkelősége, megjátszott fölénye is talmi, hogy bárkit hajlandó feláldozni anyagi érdekei és karrierje oltárán. De még ennél is valamivel többet: hogy kétségtelen tehetségét, szorgalmát a hivatal örök packázása, a tehetséget nyomorító falak szorítása és egy torz világ embertelen törvénye fordították a fonákjára. Ezt a felismerést táplálja az olvasóban Gogol is, amikor a regény záró, publicisztikus szakaszában szinte belénk szuggerálja a szavakban is megfogalmazott kérdést: "Vajon nincs-e bennem is valami Csicsikovból?" Haumann jelen idejű Csicsikovjának ez a cinkosan kérdő, önironikusan felszólító attitűd a titka. [...]" Földes Anna
© Az Archívum előadásainál olvasható szövegeket Springer Márta dramaturg válogatta és szerkesztette.