Hamlet (1977.)

dráma
Hamlet (1977.)

Szereposztás

  • Hamlet, dán királyfi

    • Huszti Péter

  • Claudius, a király

    • Haumann Péter

  • Gertrud királyné, Hamlet anyja

    • Psota Irén

  • Polonius, főkamarás

    • Mensáros László

  • Ophelia, a lánya

    • Piros Ildikó

  • Laertes, a fia

    • Kalocsay Miklós

  • Horatio, Hamlet barátja

    • Tímár Béla

  • Hamlet atyjának szelleme

    • Bodor Tibor

  • Rosencrantz

    • Cs. Németh Lajos

  • Guildenstern

    • Horesnyi László

  • Ostrick

    • Paudits Béla

  • Voltimand

    • Zsolnay András

  • Marcellus, tiszt

    • Kis Endre

  • Bernardo, tiszt

  • Pap

    • Fillár István

  • Első sírásó

    • Zenthe Ferenc

  • Második sírásó

    • Gyenge Árpád

  • Színészkirály

    • Dózsa László

  • Színészkirályné

    • Szalay Edit

  • Lucianus

    • Gáti Oszkár

Alkotók

  • Zenéjét szerezte

    • Petrovics Emil

  • Díszlettervező

    • Szinte Gábor

  • Jelmeztervező

    • Mialkovszky Erzsébet

  • Világítás

    • Götz Béla

  • Maszk

    • Bajkai István

  • Fotó

    • Féner Tamás

  • Rendező

    • Ádám Ottó


Szerző: SHAKESPEARE

Fordította: Arany János

© Fotó: MTI / Keleti Éva

Az előadás hossza: Műfaj: dráma Premier: 1977. szeptember 30.

Részlet Huszti Péter: "...sárból, napsugárból..." című könyvéből (Megjelent az Európa Könyvkiadónál, 2004-ben)

"[...] Haladunk lépésről lépésre Hamlet nyomában. Nyomozunk az igazság után. Ezerfelől közelítve a jelenetekhez egyre biztosabban érezzük, hogy legközelebb akkor jutunk ehhez a mi Hamletünkhöz, ha minden mondathoz, minden szóhoz megtaláljuk a kulcsot. Ahogy sűrűsödik körülöttem a történet, egyre több részletet kellene végiglobogni, ám amint lehetőség adódik, sercennek a gyufák, felparázslanak a cigaretták, és sunyin, észrevétlenül az okoskodáshoz, a csevegéshez menekülünk. Milyen egyszerű beszélgetni a Hamlet-ről. Csacsogni Shakespeare-ről. Morfondírozni a színházról. Otthon is, az esti tanulást meg-megszakítva, mintha a darabbal, a szereppel foglalkoznék, tudós pofával csámcsogok a hamletológián. Jó elidőzni Goethe finom lelkű, melankolikus, élettől menekülő királyfinál, aki a nagy német szerint nem alkalmas a feladatra, amelyet a szellem rá ró. Jó vitatkozni vele gondolatban. Jó okosabbnak lenni. Érdekes analizálni Coleridge intellektuális Hamletjét, akit a gondolkodás térít el a cselekvéstől. Jó időhúzás bogarászni Hevesi, Benedek Marcell, Gábor Miklós esszéit, T.S. Eliot különleges reflexióját, és a többit a könyvtárakat megtöltő könyvhegyről. S a száraz, nedvtelen lapok forgatása közben gyakran eszembe jut Bendetto Croce vészkiáltása: "Hé, agyonelemzitek Hamletet! Pedi ő él!" S élvezet újra- és újraolvasni a hozzám legközelebb álló Jan Kott-tanulmányt a lázadó, szenvedélyes, szarkasztikus, durva, konspirátor királyfiról. Történelmi dráma-e a Hamlet? Vagy filozofikus? Netán krimi? A szegény fiú könyvvel a kezében csupán játssza az őrültet, vagy valóban becsavarodott? Egyáltalán, ki ez a királyfi? És szerelmes-e az anyjába? Mennyit tud Polonius? A hatalom téglája-e Horatio? Nem lehetséges, hogy Hamlet lány volt, és Horatio iránt érzett szerelméért vállalta az egész őrületet? S még ezernyi kérdés, amely mind alkalmas arra, hogy addig se próbáljunk. S ne felejtsem el a leggyakoribbat: volt-e viszonya Hamletnek Opheliával? Erre a legfrappánsabb választ Laurence Olivier visszaemlékezéseiben találtam, aki egy Hamlet-elődjét idézi: "Hölgyeim és uraim! Azt kérdezik, lefeküdt-e Ophelia Hamlettel? Nos, erre a kérdésre határozott választ adhatok: igen, legalábbis az én társulatomban mindig."A legfontosabb számomra mégis a történet, a dán királyfi tragédiája. A dráma, amely végül is áttöri magát a tanulmányok, esszék, reflexiók szövevényein, mint a napsugár a redőny hasadékain. A dráma, amelyet játszani kell - nem húszévenként, mindig. Jól, rosszabbul, ahogy telik. De játszani kell! [...]"

"... Idézlek, Hamlet,

Király, atyám, fejedelmi dán: felelj!

Ne hagyj tudatlanságban szétrepednem,

Ó mond, miért hogy szentel csontjaid

Elszaggatták viaszpóláikat?

Miérthogy a sír, melybe csöndesen

Láttuk betéve, megnyitá nehéz

Márvány ínyét, hogy így kivehessem újra?"

(Shakespeare: Hamlet, I. felvonás 4. szín)

© Az Archívum előadásainál olvasható szövegeket Springer Márta dramaturg válogatta és szerkesztette.