Abelard és Heloise
dráma
Szereposztás
-
Peter Abelard
- Huszti Péter
-
Heloise
- Piros Ildikó
-
Gilles de Vannes, a Notre Dame kanonokja
- Bessenyei Ferenc
-
Fulbert, kanonok
-
Argenteuil Fejedelemasszonya
- Lázár Mária
-
Godric nővér
- Dajka Margit
-
Sir Robert de Montboissier, novicius szerzetes
- Kalocsay Miklós
-
Sir RobeGuibert, Abelard szolgája
- Tímár Béla
- Szalay Edit
-
Rheimsi Alberic
- Árva János
-
Clairvauxi Bernát
- Garics János
-
Denise, Abelard húga
- Nagy Anna
-
Hugh, Denise férje
- Papp János
-
Laure nővér
- Kelemen Éva
-
Paula nővér
- Hegedűs Erzsi
-
Mariella, nivicia
- Menszátor Magdolna
-
Gisella, novicia
-
Constance,, novicia
- Kádár Flóra
-
Audere, novicia
- Policsányi Olga
-
Alain, diák
- Cs. Németh Lajos
-
Gerard, diák
- Gyabronka József
-
Philippe, diák
- Pogány György
-
Jehan, Gilles szolgája
- Bányai János
Alkotók
-
Díszlettervező
- Szinte Gábor
-
Jelmeztervező
- Hruby Mária
-
Maszk
- Bajkai István
-
Világítás
- Götz Béla
-
Segédrendező
- Turán Róbert
-
Rendező
- Kerényi Imre
Színlap
Szerző: RONALD MILLAR
Fordította: Vajda Miklós
Zenéjét szerezte: Petrovics Emil
A bemutató helyszíne: Madách Színház
© Fotó: MTI / Keleti Éva
Információk
Részlet a Pesti Műsor 1975. január 9-i számában megjelent Heti jegyzetből:
"Megint egy Bessenyei-szerep, még ha nem is olyan gigászi feladat, mint a Tejesember vagy az Othello volt - hogy csak a legutóbbiakat említsem. Mostani szerepe a Madách Színház újdonságában, az Abelard és Héloise halhatatlan történetét megörökítő drámában, egy pap, mégpedig a Notre-Dame kanonokja; valóban nem főszerep, de Bessenyei nagy formátumú játékában főszereppé magasodik. [...] Alkalmasint felesleges "felidézni" azt a páratlan színész-orgánumot, mely Bessenyei művészetének káprázatos eszköze; ilyen különleges orgánummal jó néhányan öblögetni, gurgulázni szoktak, beleszerelmesedvén saját hangjukba, melyet egyeduralomra, s nem egy ember jellemzésére szántak. Bessenyei hangjának színskálája az emberformálást szolgálja - minden rezdülése hozzátesz valamit a figura jelleméhez, s úgy tölti meg a színpadot, hogy nem a színész orgánumának szépsége ragad meg bennünket, hanem az ábrázolt alak, aki történetesen ilyen orgona hanggal rendelkezik.A hangszínek így válnak egy remekbe formált jellem színeivé, s a Notre Dame kanonokja így válik főszereppé egy drámában, mely különben nem róla szól." Demeter Imre
Részlet a Pesti Műsor 1975. január 22-i számában megjelent Heti jegyzetből:
"Szeretem nézni Lázár Máriát, a Színészmúzeum főszereplőinek hiteles tanújaként, de még inkább szeretem látni a színpadon, szerepben. S ha ez utóbbi éppenséggel nem mondható gyakorinak, annál jobban örülök az ilyen találkozásnak. Most a Madách Színházban az Abelard és Héloise színpadán Argenteuil apácakolostorának fejedelemasszonyaként remekel; a komor-bigott, szorongatóan kietlen világban egy élénk szín, a dogmákká kövesedett hit fekete-fehér fátyla mögött egy borissza asszony cseles törekvése az életnek valamiféle ízére.Lázár Mária belső tűzzel, finom, csípős humorral rajzolta meg a fejedelemasszony alakját; az egyházi méltóság mögött az esendő embert, annak titkolt, elnyomott indulatait is. [...]" Demeter Imre
© Az Archívum előadásainál olvasható szövegeket Springer Márta dramaturg válogatta és szerkesztette.