60 év alatt a Föld körül - Ti kérdeztek, én mesélek

"60 év. Úgy elrepült, mintha egyetlen pillanat lett volna. Közben viszont megtöltötte az életem ezernyi kalanddal, élménnyel, nevetéssel, kihívással és olyan történetekkel, amelyeket a világ számos országának színpadain és különböző túraútvonalain élhettem át. 43 év a színpadon és 17 esztendő a természetben. Több ezer előadás színházakban és koncerttermekben, és több mint 20 000 kilométer a hosszú távú túraútvonalakon.

Egyik sem volt könnyű terep. Mindkettő tartogatott kihívásokat, kőkemény, olykor embert próbáló pillanatokat, ugyanakkor csodálatos élményekkel, eredményekkel, felejthetetlen találkozásokkal és rengeteg mosollyal is gazdagította életemet.

Persze azt sohasem gondoltam volna, hogy éppen a művészi pályámat követően lesz majd „művésznevem”: Camino Steve. És hogy egyszer többen szólítanak majd Steve-nek, mint Istvánnak.

De vajon melyik volt a könnyebb? Színművészként Szibériában, a fagyos éjszakában gépfegyverekkel farkasszemet nézni, vagy thru-hikerként az USA vadonjában összecsapni egy fekete medvével? Fejjel lefelé szteppelni a plafonon, vagy megmászni a Kilimandzsáró 5895 méter magas Uhuru-csúcsát? Tizenhat évesen a nálam 10–20 évvel idősebb táncművészek között kiharcolni az elismerést, 35 évesen színházigazgatóvá válni és politikai csatározásokat vívni – vagy a Mojave-sivatagban belekeveredni egy gépfegyveres leszámolásba? Történetek a világ különböző tájairól és színpadairól – és ezen az estén ti döntitek el, melyiket meséljem el.

Szeptember 18-án betöltöttem a hatvanadik életévemet. Ennek apropóján az évad első előadására valami olyasmivel készülök, amire már régóta vágyom: egy születésnapi, interaktív esttel, amelyen ti mondjátok meg, miről meséljek.

Nincs előre megírt forgatókönyv. Az este kizárólag belőletek, a kérdéseitekből, kíváncsiságotokból és megszólalásaitokból épül majd fel.

Ti kérdeztek – én pedig csak ülök - vagy állok - és mesélek. Kérdezhettek bármiről. Nincs tabu téma. A hosszú távú túrázásról, a vadonról, felszerelésekről, félelmekről és veszélyekről. A legszebb, legnehezebb, vagy épp a legőrültebb pillanatokról. Arról, milyen egyedül lenni hetekig a civilizációtól távol, hogyan lehet továbbmenni akkor, amikor már sem kedved, sem erőd nincs hozzá, vagy arról, mi történik az ember fejében több ezer kilométer gyaloglás közben – és pláne utána.

De ezen az estén nemcsak a vadonba „látogathatunk el”. Megismerhetitek azt az életemet is, amely jóval azelőtt kezdődött, hogy hátizsákkal elindultam volna a civilizációtól távoli ösvényeken. Bepillanthatunk a színházi kulisszák mögé. Legendás színházi történetek, legendás művészek, 19 év a Macskákban, a színházigazgatói esztendők. És arról is beszélhetünk, hogy miért tört el bennem a színház, miért cseréltem le a szteppcipőt túracipőre – és hogy hiányzik-e még a színpad.

Hatvan év alatt jó néhány vidám, elgondolkodtató, tanulságos, szomorú és izgalmas történetet gyűjtöttem össze. Most kizárólag rajtatok múlik, melyiket halljátok.

Ezen az estén nem hagyományos előadást szeretnék, hanem egy óriási beszélgetést. Kérdésekkel, történetekkel, nevetéssel, talán könnyekkel is – és reményeim szerint néhány olyan kérdéssel, amelyet még soha senki sem tett fel nekem.

Találkozzunk november 16-án, hétfőn a Madách Színházban, hogy elmesélhessem nektek mindazt, amire csak kíváncsiak vagytok…

…és mielőtt belevágok a következő 60 év kalandjaiba és új történeteinek gyűjtésébe, koccintsunk együtt az elmúlt és az előttünk álló esztendőkre!"

Camino Steve