Invokáció... prelude

Amikor belépett

a megvilágosult élet volt jelen,

vannak emberek

a küldöttek,

az őrzők

óvók, figyelmeztetők,

tekintetükben ott a jel, látóknak felismerhetőn /!/,

ám a múlttá válni nem hagyott avantgarde által megfogottak,

a megfellebezhetetelen értelmezők

süketen, vakon utaznak a szétszórt figyelmű világgal

a "modernitás dinamikájának" virtuális vonatán,

amely az élettel szemben s halad ma is,

mert

siet /!/,

célját a jelenbe zárta /!/

szentsége: az ötlet /!/,

apostola annak gyártója: a kitaláló /!/,

nem alkotó,

KITALÁLÓ

és hamarmunkájának egy parancsa: a GYORSTÉRÜLÉS!

Amikor jelen volt

a megvilágosult élet volt jelen,

a színpadon

óvó tekintettel a születő életet követte, mindig,

nem önmagát kereste, ott /!/,

nem "mutatni" akart,

az alkotás folyamatában a kibomló életet ápolta

minden érzékenységre figyelemmel,

az átélhető gondolat világánál fedte fel

az anyag legrejtettebb összefüggéseit is,

("piacutasításnak" nem engedett)

hogy végül az előadás

óvó tekintetétől átölelve, fölmutassa

a megvilágosult életet,

igen

alkotásaiban fény volt,

életjel /!/

a sűrűsödő sötétségben!

(A tradició szellem lángjai:

SZÉCHENYI

MATHIÁSZ PANZIÓ

KAUKÁZUSI KRÉTAKÖR

PILLANTÁS A HÍDRÓL

KISPOLGÁROK

ÉJJELI MENEDÉKHELY

ÁRULÓ

II. LAJOS

HERMELIN

TANNER JOHN HÁZASSÁGA

LIBIKÓKA

DANTON HALÁLA

OIDIPUS KIRÁLY

SIRÁLY

BODNÁRNÉ

és

a Madáchban "nem tűrtek" álmai)

Amikor jelen volt

a megvilágosult élet volt jelen,

hatni akart

a mindenségre nyitva

az örök felé tájolva a mulandót,

soha nem "mutatványba" zárva /!/

és hatott,

mert a tett anyaga a SZERVES ÉLET

nem pedig "részecske",

ötlet volt csupán!

(Ma derékig gázolunk a kitalálók gyártotta,

egésznek lódított, eredetibbnél is eredetibb "részecskékben",

ki emlékszik már ilyan fogalmakra:

SZERVES ÉLET

EGÉSZ

SZENT, ki követ ilyen célt?!

Az öröktől elforduló,

a sziporkázó "részecskék" kábulatában élő,

magát "egynaposra" aszaló világ

mutatványért kiáltott és kiált azóta is, szüntelen,

bátran,

zajongva,

rémületben!)

Ahol jelen volt

a megvilágosult szerves élet volt jelen!

A kertből

a csurik tömegbe verődve, hatalmi mámorukban

elűzik az énekes madarakat,

akik a hangolatlan zsivajból önként röpülnek,

mert elfelejtenék a dallamot, melyet énekelnük kell!

A küldött

a "mutatványos nagy akarások" zsivajában

sokáig őrzi, óvja környezetét, dallamait,

magát is vesztve

a "mindennapok bonyolítása" közben,

végül

a "modernitás progresszív agressziójának" zsibvására ellen

teremtő energiája,

mint palackból, a lényeggé sűrűsödött aszúbor

nem csorbul többé,

rossz mulatságot buzdítani pohárba!

Ha jelen van

a megvilágosult élet van jelen

ÁDÁM OTTÓ

egy SZÍNHÁZ - ból, "mely messze, mint az ég".

Janó,

2004. november 19.