Bővített körmondat – Ádám Ottó ’80.

(Ádá Mottó)

Budapest …Madách, hatvanas évek, minden reggeli és esti utam a Hársfán hazáig és az Athenaeumig, égető, kamaszos vágyam a Színház után, meglesni Pécsit, Kiss Manyit, Mensárost, Gábor Miklóst, Avart, Garast, Körmendyt, Márkust, Psotát, Tolnayt, Szénási Ernőt, Gyengét, Domjánt, Ajtayt, Urayt, Basilidest, Zentheferit, Dayka Margitot, Felekit, - felekirályságainkat…. Vámost, Pártost, Ruttkait, Főiskolásokat, reménybeli ám játszótársként elérhetetlennek  tűnő kor- és iskolatársaimat, Husztit, Mártont, Balázsovitsot, Almásit, Schücikét, Nagy Pannit és Dajbukátot, Pádua Ildikót, Mialkovszkyt és Szintét…. szinte mindenkit, aki és akik jelentették számomra a Színházat... a Társulatot Andaházy Manyitól Vándor Pufiig… Masztera Lacival és a deszka mászteraival…Carbone - Romulus pillantása Dantonra… a vágy valamennyi villamosán utánozni az éjjeli menedékeseket Mendoza Lujzájától Szentendréig… utazni térben-időben… pályafutásban botorkálni, eltévelyedni és hazatérni… Firszként töpörödni egy nehezen tanulható vadonat régi világban… de szenvedélyesen szeretni az embert, akit lassacskán már alig is lehet… világnézetet kapni; márpedig egy világnézet milyenségét nem az dönti el, hogy kik és hányan szeretik, hanem az, hogy ez a bizonyos világnézet kit és hányat szeret… és ez mind Ő… a ma nyolcvan esztendős homo moralis politicus, maturandus sapientiae professor vitae, The Good Doctor, Anton Pavlovics Ádám Ottó, akit ezúton is éltessen Isten, ha van… és nem indiszponált Kolozsvártól Szegeden át Budapestig, a teatrista diaszpóra kettőezer nyolcadig évében ad astra, forever, mindörökké, Ámen.

Öleléssel: Székhelyi Jocó

Szeged, 2008. június 23.