Kedves Ottó!

Egy napon születtél Deák Ferenccel (1803) és Arthur Millerrel (1915), október 17-én, a 19. és a 20. század két nagy bölcsével a Mérleg jegyében.

Bölcs? Mérlegelő? Igen, persze, hát hogyne. Csak közben ott van a lélek mélye, amely tele szenvedéllyel, keserűséggel, olykor az öröm fellobbanó fényével, a megrendülés felkavaró pillanataival, a megbántottság gőgjével, a megbocsátani nem tudó, de mégis nagyvonalúan elnéző ember rejtélyes kitöréseivel, és ott van az ízlés, a kifinomult, elegáns és gyengéd megfogalmazások tudója, a váratlan helyzetek éles szemű felismerője, az érzelemmel párosult tisztánlátó. A dühös arkangyal, aki a vonzáskörébe került és rábízott esendő lelkeket mindig őrző figyelemmel kísérte, óvta és mentette a saját hülyeségeiktől, ostobaságaik rájuk zúduló romjai alól húzta ki őket.

Tetted mindezt, amíg tehetted, amíg azt nem érezted, hogy elég volt a világgal való hadakozásból, elég a reggel tízkor kezdődő pszichiátriai kezelések vezetéséből, mindenki segítsen magán, ahogy tud, az előadásnak vége, tessék hazamenni! Nagyon jó lenne, ha most hirtelen megújultan, váratlanul akarnál valamit. Mindegy, hogy mit, írni, kimondani, kikiáltani! Persze, ez leginkább önző magunknak lenne jó, de hát az ember már csak ilyen, kíván mindenfélét, aztán, hátha csoda történik és olykor teljesülhet még akár a jó is!

Addig hallgass sok Beethovent, főleg a Hetedik és a Nyolcadik szimfóniát!

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!

Springer Márta