Tisztelt Tanár Úr! Kedves Ottó!

Bizony régen volt, pedig az emberi agyban csak egy pillanatnak tűnik, hogy szeretettel figyelő szemeiddel ránk sugároztál, és mi mint a gyümölcs a nap melegétől nőttünk, fejlődtünk és elindultunk nagy reményekkel a színészi pályán.

Volt egy konfliktusom, amelynek a végeredménye a hamis tanúk jóvoltából az lett, hogy engem garázdaságért elítéltek. Mivel igazságérzetem nem engedte, hogy megváltsam a letöltendő időt, el akartam menni a Markó utcába. Akkor behívattál magadhoz és azt mondtad: „Oszter! Higgye el, maga tévhitben él. A börtön nem színes, hanem csak szürke.”

Így indult el filmkarrierem, ugyanis még aznap elvittek Pécsre a Te engedélyeddel az Agitátorok című film főszerepét eljátszani. (Igaz, hogy évekig be volt tiltva.)

Már főiskolás koromban, szintén a Te engedélyeddel forgattam a Rózsa Sándort és a Kitörés című mozifilmet.

Nagyon sokszor gondolok Rád, bölcsességeidre, szelíd kisugárzásodra, és ami a legfőbb az életben, hogy az ember dönteni tudjon. Azt mondtad nekem egyszer: ”Az ember két kozmikus fal között él. Az egyik az IGEN, a másik a NEM. Tessék választani!” Isten éltessen!

Kívánja ezt neked egy volt rebellis tanítványod, aki lassabban haladt a bölcsesség felé, mint Te 

Tisztelettel, barátsággal, szeretettel:     

Oszter Sándor