Csiptetős lámpa

A felvételi vizsgákon egy csiptetős szürke fémlámpa világította meg papírjait. Néha hosszú másodpercekig mélyedt az anyagba, görnyedten keresgélt feljegyzései között. A tanári kar sötétben ül, a felvételizőhöz csak a lámpától jön a hang. A tanár úr erősen raccsol. Különös érzéke volt a rejtőzködő, szemérmes tehetség észrevevéséhez. Ilyenkor hosszabban kérdezett, próbálta előhívni a görcsös, izzadó, félénk színész ígéretből a biztató jelet. A zárt, nehezen megnyíló személyiség vonzotta, különösen szerette, ha az illető egyáltalán nem úgy néz ki, mint egy színész. Az egyformának tűnő sötétkék érettségi ruhák, nejlon blúzok mögött meglátta, hogy kik ők valójában. Jobban érdekelték a különös lények, a félénk csodabogarak, mint a dekoratív, problémátlan önmutogatók. 

Sétálva tanított gondolkodni, mint a régi görögök, kezét hátrakulcsolva, tanítványai, munkatársai körülötte. Mi, akik nem tartoztunk a körhöz, néha irigyen néztük őket a Vas utcában.

Egyszer két rendező hallgató összeverekedett, hogy melyikük menjen Ádám Ottóhoz asszisztálni.

Azóta sokan elárulták, néhányan még szeretnének vele sétálni, hallgatni Őt.                       

Marton László