Tekintély

Ő felvételiztetett a Főiskolára. Az Ódry Színpad jól megépített színpad, enyhén lejt a nézőtér felé: úgy éreztem, hasra esem. A nézőtér sötétjében ült, a tanári kar közepén, a végtelenben. „Vegye le e zakóját” mondta halkan. Meglepett, hogy hallom ezt a halk hangot. Meglepett, hogy mikor levetettem a zakómat, visszanyertem az egyensúlyomat. 

Tíz évvel később rendező hallgatóként fölvett az osztályába. Ezerkilencszáznyolcvannyolc és kilencven között voltunk, zajlott a rendszerváltás. Nekünk, harminc körüli tanítványainak világdráma, az ő optikájával csak egy felvonás. Ezt elemeztük. A szereplők motivációját, a mondatok mögöttesét, a sorsokat. Próbáltunk vitatkozni. Halkan visszakérdezett. Kérdéseit igazolta az idő. 

Van egy rejtett belső szekrényem, abban van egy kis, finom aranymérleg: a „Mit mondana Ádám Ottó?”. Munkáimnál fontos pillanatokban kinyitom ezt a szekrényt, leolvasom ezt a mérleget.   

Mácsai Pál