Levélféle Ádám Ottóhoz

Szeretném elmondani Neked Ottó, hogy közel húsz esztendeje, mióta visszavonultan élsz, és mióta most már én is visszavonuló félben és bizonyos sordinoban pengetem szakmai-hivatásbeli és életbeni életemet, - nagyon sokat gondolok Rád. Szinte nap mint nap eszembe jutnak veled kapcsolatos történések, esetek, egy-egy villanás mondatokról, szituációkról.

Emlékszem, abban az időben, amikor együtt élhettünk, dolgozhattunk a Madách Színházban, nem hagytad "elzülleni" előadásainkat. A hosszú darabszériák alatt és közben megnéztél bennünket, szemmel tartottad egy-egy rendezésedet, követted a darabok sorsát-

Egyetlen alkalommal láttalak csak haragosnak, szenvedélyesnek. Egyik Tanner John előadáson nagyrabecsült és igazán nagyszerű színészkollégánk kissé elragadtatta magát és a darabhoz nem illő stílusban játszotta a szerepét. - Szünetben összehívtad a játszókat és mindannyiunk előtt kikérted magadnak és alaposan letoltad ezt a szélsőséges szerepjátszást.

Most is élénken emlékszem azokra a helyzetekre például, amikor elkezdtünk próbálni egy új darabot. Kezdeti stádiumban kezünkben példánnyal igyekeztünk megfejteni a szituációkat, a mondatok jelentését. Lent ültél a nézőtéren, vagy előttünk a színpadon, egy székre feltett lábakkal, mert mint mondtad, ez nagyon egészséges életmód. (Zárójelben el kell fecsegnem, hogy néhány évvel ezelőtt egy ilyen wellness hotelben nyaraltunk a Grundel-see-n, és úszkálás után mennyi élvezet volt egy ilyen hátradönthető pihenőágyban tölteni az időt. Hazajövet felkutattam az összes nagyáruházat és sikerült egy ilyet vásárolnom - ma már mindenütt kapható. Most is így próbálok pihenni, ábrándozni, olvasni, esetleg tanulni is.)

Szóval, így ültél, figyeltél minket. Majd egyszerre csak felszóltál nekem vagy valamelyik kollégámnak: "Na várj csak, hogy van ez? Mondd csak el még egyszer, mert most nem értem, amit mondani akarsz. És ha én nem értem a szándékodat, akkor a közönség sem fogja megérteni!" És lassan-lassan így bogoztuk ki egy-egy szituáció, egy-egy színpadi mondat értelmét. Így terelgettél minket apránként, hogy megtaláljuk azt a keskeny ösvényt, ami a legjobb megoldást eredményezhette, a "temperanciáját", az egészséges mértéket.

Képzeld, Ottó - a mostanában a Dollár papában játszom Sz. Pistával a Karinthy Színházban. Mondom neki: "Kérlek, én úgy vagyok, hogy most már gyakran nem jut eszembe egy szó a színpadon előadás közben." Mire ő: "Az semmi. Nekem egész mondatok nem jutnak eszembe!"

Nekem viszont most eszembe jutott egy másik élményem Veled kapcsolatban.

Egyszer elmondtál nekünk egy viccet, ami még most is él közöttünk, gyakran emlegetjük, mint valami alaptörténetet:

A diák elmegy a rabbihoz, hogy ezt és ezt a dolgot nem érti. A rabbi azt mondja: Na, majd én megmagyarázom neked. Mire a fiú: Hát megmagyarázni én is tudom, de nem értem!

Kétségeim vannak afelől, jól hiszem-e, hogy bizony vannak olyan kérdések életünkben, - amiket képesek vagyunk ugyan sokféleképpen magyarázni, de amiket valójában nem lehet és talán nem is kell megérteni, - hiszen "Több dolgok vannak földön és egen..."

Ottó! Ezúton is szeretném megköszönni telefonhívásodat. Nagyon sokat jelentett nekem és nagyon boldog voltam, hogy elolvastátok a könyvemet és elnyerte tetszéseteket. Talán nem untatlak, ha elmondok magamról egy apróságot, ami valóban megtörtént a közelmúltban.

Könyvem megjelenése kapcsán meghívtak könyvbemutatóra a Budai Várba, a Liítea Könyvesbolt és teaázó helységbe. Néhány nappal a rendezvény előtt bementem a helyszínre megbeszélni a technikai részleteket. Leültem egy asztalhoz, teát kértem. Találomra levettem a könyvespolcról egy kisalakú könyvecskét. Hegedűs Géza Szatírák című műve volt. Kinyitottam a példányt és elsőre a következő epigrammát olvastam:

Si tacuisses...

Szerepelhetsz, szónokolhatsz

Nyilatkoznod is lehet

S ha még nincs, lesz maholnap

Dicsőséged, hírneved.

De ha egyszer véletlenül

Írásra is sor kerül,

A drámából vagy prózából

Minden, minden kiderül.

Kérlek Ottó, bocsásd meg nekem, hogy születésnapod alkalmából írt levelemben ilyen profánnak tűnő dolgokkal zavartalak, - de szerettem volna elkerülni a túlságos érzelmességet, amire azt hiszem, hajlamos vagyok.

Szívemből kívánom, hogy kerek évfordulódon Isten éltessen még nagyon sokáig.

Szeretettel üdvözöllek:

Lőte Attila