Te voltál nekem minden: tanárom, rendezőm, igazgatóm - apám!

A te instrukcióid, bölcs tanításaid a mai napig elkísérnek. A Kaszkadőr nélkül című könyvem előszavát, a te instrukcióddal kezdem: Tyetyerevet játszottam. Mindent megpróbáltam az antrémnál, hogy feltűnően jöjjek be, de éreztem, nem jó. Mire te kisegítettél: Jöjjön be sehogyan, sündörögjön be, hogy ne vegyem észre, üljön le az asztal végében, tegye a jobb tenyerébe az arcát és csak Polját nézze. Magának az az első mondata: De szép szeme van magának! Megvolt a bejövetelem.

Diplomaosztásnál ezekkel a szavakkal engedtél utamra: Szép jövő áll előtted, ha nem játszol, csak létezel, bízz magadban. Megfogadtam és megtanultam "lenni" - ez a színészet lényege.

Lázár Gyuri temetése után azt kérdezted: Merre mész, Gábor? Szóról szóra azt mondtam: Ottó te ilyet nem kérdezhetsz tőlem, hiszen ha most indulnék Hollywoodba, akkor is előbb téged vinnélek haza.

Isten éltessen sokáig és legyél nekünk sokáig, nagyon sokáig! Büszke és hálás vagyok, hogy a tanítványod lehettem. 

Koncz Gábor