(“...eltévedt polgárok a komédiások birodalmában.”

Á.O.)

“MONDATOK” AZ EMLÉKEZET KERTJÉBEN

II Lajos próbáján,

Szomory darabja a színpadon:

egymásra acsarkodó magyar urak,

szertelen gesztusok, magasba szökő és torokba szoruló hangok, idegesen

röpködő meg kimeredt tekintetek...aztán a jelenet végének,

mi volt ez/?/,egymásra bámuló zavarába,

csendes mondatba rejtett gondolat hoz világot:

“Ezek a hangos urak másnap elmentek Mohácsra és mind meghaltak

a hazáért.” - s lám, a nem látott megjelenik és az urak: Zenthe Feri, Bodor Tibi,

Basilides Zoli, Ujlaky Laci, Juhász Jaci, Garics Jani, Kéry Gyuszi, Bagyi, Dózsa Tuci

számára az egymást mocskoló “csak jelenet”, egyszerre megleli igazát/!/

“Szapolyai puha léptekkel jár a palotában.”

a

MESTER látta,

látja, amit mi nem,

kint és bent,

CSEND ez

szellem, lélek csendje,

nem egybehangolt nézőszámnak kihangosított

PRODUKCIÓ/!/

“Fellini...ahogy azok a felhőn könyöklő angyalok, úgy nézi mosollyal...hát

ilyen ez az embervilág.”

csendes mondatba rejtett, teret nyitó, LÁTÓGONDOLAT/!/,

hány kiló zajos okosságot gyártottak az Amarcord, az Országúton,

a Zenekari próba, a 8 és 1/2,a Ginger és Fred meg mind a többi után...ne

bolygassuk, hogy mit ér/!/

a

MESTER látja,

látta, amit mi nem,

kint és bent

“Hajlongani emerre, amarra”

világmajmolásnak nem hajt fejet,

napi divat-győzelmekért szállni csatába

KATARZIST nem terem

IGAZÉLETET FOLYAMATOSSÁG VÉDELMÉBE VONNI/!!!/

2.

IDEJÉTMÚLTA!

ítél,

értelmez vakon,

hitt fölénnyel, ÚJAT spekuláló elme és sunnyognak hozzá sokan,

a modernitás-cunami értékeket elragadó zavaros hullámain

színes deszkáikon visongó, görccsel hadonászó ÚJAT ALKOTÓK/!/

“Hiszen, ha tudnák, hogy hol a hiba...de azt csak én tudom.”

A mondat, az eredeti épület öltözőfolyosójára nyiló lengőajtó szárnyai között

hangzik el, keserű mosollyal, leplezett fájdalommal,

Éjjeli menedékhely előadásunkat megfojtani született vak kritika okán és

láthatóvá tesz valamit:

a tudás, nem ítélkezés formáját öltő önérdek szolgálat,

a tudás sötétségbe fényt hozó cselekedet/!/

Ha megtörténne

MA

szorosan körül kell állnunk a lángot,

hogy az új ostobaság elszánt ellenszele,

ki ne oltsa a világot/!/

a

MESTER LÁTÓ CSENDJE,

FOLYAMATOSSÁGOT VIGYÁZÓ HITE,

MA NEM DIVAT/!?!/

MEGLEPÔ ÖTLETEKÉRT hiszterizálók - az egybehangoló üstben -

használhatóvá pácolódnak HASZONELV szolgálatára s mire eggyéforrnak

az ÚJJAL, már nem érzik rajtuk - amiért az üstbe ugrottak - az eredeti ,

sajátos íz/!/

a

MESTER látja,

látta, amit mi nem,

kint és bent

(valamikor, még az épület régi formájában a stúdió szinpad környékén

megfellebezhetetlenül elhárította a titulust, én meg kimondatlanul, de a

helyén hagytam, sértetlenül)

MESTER!

igazélet folyamatosságát örzô csendhez,

egézséget, békét

és

szellemerôt/!/

mert

nyomdagépek,fölösleges,tartalmatlan szókat

löknek ki magukból számlálhatatlanul

és

3.

ragasszák - senkinek nem szóló - könyvvé,

ám az igazi, a hiteles, amely látni segít

OTTÓ!

nincs ott közöttük (a Robival elkezdett)

/!/

Születésed napján,

Ádándon a kertben hozzád gondolok és átölellek,

MESTER,KÖSZÖNÖM A LÁTÓ, IGAZÉLET FOLYAMATOSSÁGÁT

VIGYÁZÓ CSENDET,

EZ ELRONTHATATLAN.

Janó, 2oo8.