Drága Ottó!

Október 17.-e pirossal bekarikázva a naptáramban, melléírva Ádám Ottó 80. Szinte hihetetlen, mennyire rohan az idő. És erre a rohanásra azért haragszom, mert kevesellem azt az időszakot, amit úgy tölthettem a Madách Színházban, hogy Ádám Ottó volt, rendező, főrendező, igazgató, vagy kevésbé hivatalosra fordítva: nevelőszülő, tanító, vagy ha tetszik családfő. Merthogy az az időszak volt, amikor a Madách családnak számított, benne nagy és még nagyobb színészekkel, nagy és még nagyobb előadásokkal, ahol generációk (színészek, rendezők, tervezők) nőttek fel, fejlődtek, tanultak, juthattak el csúcsokra de valójában egy családfő keze alatt. A Maga keze alatt a színház tényleg az otthonunk volt.

Nem voltak viharmentes idők, de mi védettnek érezhettük magunkat, mind a szakmai, művészi munkában, mind magánéleti gondjainkkal.

Ehhez képest kevesellem én azt, ami a 80-ból nekem is jutott és tele vagyok nosztalgiával, azokat az időket illetően.

Kérem, ne figyelje a naptárt. Ne törődjön a nyolcvannal. Legyen egészséges, maradjon bölcs és megértő, és hadd lehessünk biztosak abban, hogy ha valami fontos és sorsfordító kérdésben okos tanácsra van szükségünk, még sokáig megkereshessük és meghallgathassuk újra, meg újra, mit javasol, mit tanácsol, miről mi a véleménye?

Sok szeretettel gratulálok és kívánok minden elképzelhető jót

Csűrös Karola