Utolsó útjára kísértük Koltai János Jászai Mari-díjas színművészt, aki több mint 60 évig volt a Madách Színház tagja. Bajza Viktória művésznő köszönt el tőle a színház nevében, és Bencze Ilona művésznő búcsúját is tolmácsolta a temetésen.

Bajza Viktória így emlékezett: „Itt állok megrendülten, keresve a szavakat, felidézve az emlékeket, azzal a fájó hiánnyal, hogy nem tudlak már köszönteni a színházban, ahol éveken át sok estén játszottunk együtt, többek között a Gorkij Kispolgárok című drámában, ahol először dolgoztunk együtt a Madách Színházban. Majd a Dr. Herz musicalben énekelhettem neked az előadás legszebb dalát, mint feleséged. Vagy az általad írt és játszott Albert Schweitzerben. És az általad tervezett díszletben arattunk szép sikert Kalocsay Miklóssal a Varsói melódiákban …Fáj, hogy nem hallhatom már jellegzetes hangodat, nem láthatom és csodálhatom ezer színű játékodat, amiből mi, fiatalabb kollégáid rengeteget tanulhattunk.”

Bencze Ilona így búcsúzott: „Drága Barátom! …a szeretetem és barátságom most már örökre Veled lesz, az emlékeim Rólad pedig velem. És mennyi van, …Istenem! Főiskolás éveimtől kiindulva, amikor a Peer Gyntben először játszottunk együtt, egészen a néhány évvel ezelőtti Az Operaház Fantomjáig. Köszönöm, hogy társad lehettem olyan csodákban, mint a Kedves Hazug, és a mindhármunk számára a szerepek csúcsában, a La Mancha lovagjában. Én lehettem Don Quijotéd imádott Dulcineája, drága barátunk, Tímár Béla pedig hűséges szolgád, Sancho Panza. És még számtalan másikban... Drága Janó! Vezessenek el az angyalok oda, ahol minél előbb újra együtt lehetsz Évával, Bélával és a többi szeretteiddel. Öleld meg Őket helyettem is, és mondd el, hogy Nélkületek üresebb lett a világ, de az emlékeink és végtelen szeretetünk veletek lesz. Áldás kísérje utadat, Isten veled drága barátom!”