Drága Mari!

Mindig azt mondtad, hogy a legfontosabb szeretni. És nemcsak mondtad. Humanizmusod, tiszteleted az emberek és alázatod a pályád iránt – ezek jellemeztek Téged. Alakításaid a színpadon ezt tanították a közönségnek. Ezért imádott és rajongott érted minden magyar ember, és ezért ennyire letaglózó a hír, hogy elmentél. Találtam egy képet, amely Psota Irén 80. születésnapján készült. Megromlott egészséged ellenére Te akartad őt köszönteni csodálatos barátunkkal, Garas Dezsővel. Akkor a Madách Színház társulata és jelenlévő közönsége láthatta az élő, a kézzelfogható szeretetet. Mi már csak hálásak lehetünk Neked ezért a pillanatért és egész életedért. Sosem felejtünk el.

Szirtes Tamás