Vendégkönyv·Kapcsolat·Nonprofit Kft.·Próbatábla
Fortissimo Login·Hírlevélre feliratkozás·
 

Az én Shakespeare-em

Június 14. – NÁDASDY ÁDÁM
Nyelvészprofesszor, költő, műfordító, nagyritkán magyarnóta énekes, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. Műfordítóként Shakespeare mellett fordított többek között G. B. Shaw-t, Oscar Wilde-ot és Dante Isteni Színjátékát. Több verseskötete jelent meg, a legújabb ("Nyírj a hajamba") 2017 februárjában. A Magyar Narancsban Modern Talking címmel nyelvi ismeretterjesztő cikksorozatot írt. Shakespeare-fordításait jelenleg is több magyar nyelvű színház játssza. 
Szeretem, ha a néző egy Shakespeare-darab közben, a színházban ülve érzi, hogy az most egy Shakespeare-darab. Persze az is fontos, hogy átjöjjön, hogy mit akarnak a szereplők, hogy mikor komikus, fanyar vagy ironikus a szöveg, ahhoz meg - hiába minden - mai nyelv kell.” (N. Á.)
A műfordítás valahogy romlékonyabb anyagból van, mint az eredeti – idézi Somlyó Györgyöt egy nyilatkozatában. Erről a romlékony anyagról és változatairól mesél nekünk: Shakespeare fordítás történet a Lear példáján.

Film: Peter Brook: Hamlet (2001)

***

Június 15. – KÁLLAY GÉZA
Irodalomtörténész, nyelvész, nyelvfilozófus, író, az ELTE Angol-Amerikai Intézetének professzora, a Kaliforniai Egyetem volt vendég-oktatója, Shakespeare korának, színházának és műveinek kutatója és tanára. Korábban az ELTE Angol-Amerikai Intézetének igazgatója volt, jelenleg az ELTE Irodalom-tudományi Doktori Iskola Tanácsának tagja. 1996 óta a Liget Irodalmi Műhely munkatársa; a Liget folyóiratban közel száz cikket publikált, és 11 könyve jelent már meg a Műhely gondozásában. Legutóbbi hosszabb munkája Shakespeare Macbethjének fordítása jegyzetekkel.

Előadásának címe: Shakespeare és az Idegen: a zsidó, a mór és a vadember
„Ha Shakespeare munkásságát a korabeli mércével mérjük, minden jel arra mutat, hogy nem mindenki fölé magasodó szerzőről van szó. Inkább arról, hogy Shakespeare remekül beleillett a csapatába; egy volt a nagyon jók között.” (K. G.)

Film: Peter Greenaway: Prospero könyvei (1991)

***
Június 16. – KERÉNYI IMRE
Rendező, színigazgató, egyetemi tanár, politikus, publicista. A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után a Madách Színházhoz szerződött. Néhány év szolnoki színigazgatás után a Nemzeti Színház tagja, majd visszatért a Madách Színházba, amelynek másfél évtizedig igazgató-művészeti vezetője volt. 
1968-tól tanít a Színház- és Filmművészeti Főiskolán / Egyetemen. Shakespeare egész pálya-futásán végigkíséri rendezőként éppúgy, mint tanárként. Máig emlékezetesek a Várszínház királydráma-ciklusának produkciói, illetve ezek előjátékaként a János király Dürrenmatt-féle átiratának főiskolai vizsgaelőadása, ami ugyancsak a Várszínház repertoárjára került.

Ezért az V. Henrik számunkra a Jan Kott-i értelmezés felől közelíthető meg: a hatalom »nagymechanizmusáról« szól. A hatalomért való marakodás modellje teátrumban játszódik. Ezért kell teátrális eszközökkel megvalósítani. Ez indokolja az előadás stílusát.” (K. I.)

Film: Kenneth Branagh: V. Henrik (1989)

***

Június 19. – HEGEDŰS D. GÉZA
Színész, rendező, egyetemi docens, a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektorhelyettese. 
1975-től tagja a Vígszínháznak, ez a színház, ez a társulat színészi otthona. Itt játszotta Buckingham herceget a III. Richárdban, Prosperót A viharban, Kentet a Lear királyban és Julius Caesart is. Ez utóbbiért 2013-ban övé lett az év legjobb Shakespeare-alakításáért járó Gábor Miklós-díj. 
Címszereplő diákjai Athéni Timon előadásában, és három szerepet játszik a Nemzeti Színház III. Richárdjában, amelyet tanítványa, ifj. Vidnyánszky Attila rendezett. Nemcsak színész, de néha úgy tűnik – aggályosan pontos és figyelmes filológus és dramaturg is. Ki venné észre akár nézőként, akár olvasóként, hogy Julius Caesar esetére a Hamletben kétszer is hivatkoznak? 

Ezek a művek a humanitás létformáinak gazdagságát rejtik magukban. Olyan élmény számomra Shakespeare-rel foglalkozni, mintha kortárs szerzőről lenne szó. Valami olyasmit képes megragadni, ami nem süllyed bele a hétköznapiságba, hanem sokkal alapvetőbb emberi kérdéseket vet föl.” (H. D. G.)

Film: Joseph L. Mankiewicz: Julius Caesar (1953)

***

Június 20. – ZSÓTÉR SÁNDOR
Rendező, színész, végzettsége szerint dramaturg, a Színház- és Filmművészeti Egyetem docense. Első Shakespeare-rendezése a Titus Andronicus (1991) volt, a második (átirat a Lamb testvérek meséje alapján) a Zalaszentivánéji álom, 1993-ban. 
Ahogy azóta sok dráma színpadra állításakor, e kísérletező kedvű előadásban is merész szabadsággal kezelte a szöveget, alakította át és értelmezte az eredeti művet. 1993 óta rendezte többek között a Hamletet, a Lear királyt (háromszor is), A velencei kalmárt, a III. Richárdot, a IV. Henriket (Falstaff) és a kevésbé népszerű Periclest és Athéni Timont. 
Britten Szentivánéji álom című operája az első POSzT nagy sikere volt. Egyetemi diákjainak 2013-as Hamletje vizsgaprodukcióból önálló életre kelt, számos előadást és fesztiválmeghívást megért.

Azt tapasztalom, hogy a sokadik Shakespeare-rendezésem után konzervatívabb lettem, megpróbálok ahhoz ragaszkodni, abból kiindulni, ami le van írva. Korábban nem annyira hittem a szövegben, inkább a képekre koncentráltam…” (Zs. S.)

Film: Fehér György: III. Richárd (1973)

***

Június 21. – STOHL ANDRÁS

Színész, televíziós műsorvezető. A főiskola elvégzése után pályáját a Katona József Színházban kezdte, 2003 és 2013 között a Nemzeti Színház meghatározó színésze, 2013-tól a Vígszínház tagja. Mintha ő hívná a Shakespeare-szerepeket, pedig úgy véli: „…nem mi határozzuk el a dolgokat, hanem az, aki hív minket.” 
Legutóbbi Shakespeare-szerepe (a 2016-ban bemutatott produkciót műsoron tartja a Pesti Színház) A velencei kalmár Antonioja; a legelső, Sebastian, Viola ikertestvére, 1989-ben, a Katona József Színház Vízkereszt-előadásában. 
Igazán sokszínű Shakespeare-repertoárt tudhat magáénak: Petruchiótól (A makrancos hölgy) Titus Andronicuson és Macbethen át a Julius Caesar Marcus Antoniusáig. Jelenleg a Vígszínházban próbálja a drámairodalom leghíresebb átváltozását: a mesteremberből szamárrá változó Alapot (Arany János fordításában Zuboly) a Szentivánéji álomban.

 „Illeszd a szót a cselekvéshez, mondja Shakespeare, és ez sokat segít. A jó darab adja magát.”  (S. A.)

Film: Laurence Olivier: Hamlet (1948)

***

Június 22. – SZIRTES TAMÁS
Szirtes Tamás Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas színházi rendező, színigazgató, egyetemi tanár, 2004-től a Madách Színház igazgatója. Elköteleződése Shakespeare iránt több évtizedes, jó néhány művét rendezte (Hamlet, Lóvátett lovagok, Sok hűhó semmiért, A makrancos hölgy, Vízkereszt, vagy amit akartok, Szeget szeggel, Tévedések vígjátéka, Ahogy tetszik). 

Nagyon szeretem azt a Dumas idézetet, hogy „Isten után Shakespeare teremtette a legtöbbet”. Az én rendezői pályámnak legnagyobb hatású szerzője vitathatatlanul Ő. Benne találtam meg mindazt, ami a színházban számomra varázslatos. Csodálatos történetek, dinamikus, filmszerű cselekményvezetés, mély tudás az emberi természetről, és természetesen a katarzis.” (Sz. T.)

Film: Kenneth Branagh: Lóvá tett lovagok (2000)

***

Június 25. – LÁSZLÓ ZSOLT
Színész. A főiskola után a Radnóti Színházban kezdett, az Új Színház alapító tagja, később egy szabadúszó időszak után a Nemzeti Színház, a székesfehérvári Vörösmarty Színház, azután ismét a Radnóti Színház következett. 
Hamletet kétszer játszotta: 1996-ban, az Új Színházban, majd 2015-ben Székesfehérváron ismét övé volt a szerep. 2016-ban a Radnóti színházbeli Lear királyáért elnyerte a POSZT legjobb férfi főszereplőnek járó díját. Huszonnyolc év alatt ez az alakítás volt tizenharmadik Shakespeare-szerepe.

A darabbal régi a kapcsolatom, mert a főiskolán másodévben egy félévig foglalkoztunk több Shakespeare-művel, köztük a Learrel. Az órákon jeleneteket készítettünk belőle, és már akkor éreztem, hogy egyszer el kéne játszanom a címszerepet. Egy másik meghatározó élmény is ért ekkoriban a Lear királlyal kapcsolatban: az osztályfőnökünkkel megnéztük a főiskolán Peter Brook Lear-filmjét…”  (L. Zs.)

Film: Peter Brook: Lear király (1971)

***

Június 28. – TAKÁCS FERENC
Irodalomtörténész, műfordító, kritikus, író, az ELTE Anglisztikai Tanszékének docense, a Magyarországi James Joyce Társaság elnöke, és – többek között – James Joyce és T. S. Eliot műveinek kutatója, ismerője és megismertetője. 
Itt és most azonban nem Joyce vagy Eliot, hanem Shakespeare és színház, Shakespeare, akiről jó néhány esszét és tanulmányt írt, és a színház, amivel kapcsolatban ezt nyilatkozta egyszer: „Valószínűleg pályatévesztett színész vagyok igazából”. 1994-ben a Katona József Színház Stoppard-előadásában övé volt a Hamletből idézett mondat: „Rosencrantz and Guildenstern are dead.” 

Amíg Shakespeare élt, színésztársai, üzleti partnerei, nyomdászai, arisztokrata patrónusai, közrendű ivócimborái, ismerősei és barátai, szállásadói, suszterei és szabói közül egyetlenegy sem akadt, aki akárcsak gyanút fogott volna, hogy valami nem stimmel, hogy Shakespeare nem a maga színdarabjait, […] állítja színpadra a sajátjaként.” (T. F.)

Film: Richard Loncraine: III. Richard (1995)

***

Június 29. – SZIKORA JÁNOS
Rendező, színházigazgató, drámaíró, díszlet-tervező, filmszínész. Joghallgatóként avantgárd színházi alkotócsoportot szervezett. A legendák ködébe vész a díszlet elégése miatt (?) kevesek által látott, Bódy Gáborral közösen rendezett Hamletje, melyben a címszereplő Cserhalmi György volt. A tragédiát 2 éve ismét színpadra állította Székesfehérváron, ezúttal László Zsolttal a címszerepben. 
További fontosabb Shakespeare rendezései: a Romeo és Júlia Miskolcon, Debrecenben – Bertók Lajossal – a Magyarországon ritkán játszott Pericles és a szolnoki Szentivánéji álom.

„A színház vajon nem az egyik legősibb wellness? Ezt tudták már az ősi görögök, akik a tragédiák közé szatírjátékokat csempésztek, és tudta Shakespeare is, akinek volt gondja rá, hogy drámái közben a nézők egy kicsit lazíthassanak: ha igazán meg akarta ríkatni őket, előbb megengedte nekik, hogy nevessenek.” (Sz. J.)

Film: Zeffirelli: Romeo és Júlia (1968)

***

Július 4. – ZSÁMBÉKI GÁBOR
Rendező, a kaposvári Csiky Gergely Színház és a budapesti Katona József Színház volt igazgatója, a Színház- és Filmművészeti Egyetem emeritus professzora, a Katona József Színház alapító tagja, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja, az Európai Színházi Unió volt elnöke, a színházi kritikusok életműdíjasa. Megkerülhetetlen alkotó és tanár, színészek és rendezők visszatérő hivatkozási alapja: így tanulták a Főiskolán / Egyetemen Zsámbéki Gábortól. 
A Színházi adattárban 13 Shakespeare bemutatója szerepel Kaposvártól a Nemzeti Színházon át a Katonáig. 

„A színházban mindig van elég gyúanyag. Ha nem butítják el mesterségesen, kellemetlen, szókimondó bírája tud lenni a társadalom minden torz jelenségének. Mindennapjaikban nem túl bátor színházi emberek vakmerő igazsághirdetőkké tudnak válni a színház levegőjétől.” (Zs. G.)

Film: Akira Kuroszava: Káosz - Ran (1985)

***

Július 5. – GÁLFFI LÁSZLÓ
Színész, rendező, egyetemi docens. 1975-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd Várkonyi Zoltán hívására a Vígszínházhoz szerződött. 1999-ben vált meg első színházától, 2004-től az Örkény Színház tagja. Érdekes, igényes színházi vállalkozások létrehozója, résztvevője, izgalmas, ellent-mondásos figurák életre keltője Arthur Rimbaud-tól és a – korának legnagyobb angol Shakespeare színésze – Edmund Keantől, a Shakespeare-kortárs Christopher Marlowe II. Edwardján át Shakespeare alakjaiig: II. Richárdig, az Othello Jagójáig, A vihar Prosperójáig. 

Ez utóbbiról így beszélt 2012-ben: 
„[…] a végén tényleg nem a halál közelít, hanem Prospero visszaveszi a trónt, és nyilván megint ugyanúgy elszúrja a dolgot, hiszen rossz uralkodó volt, 
»az államügyek«  nem érdekelték soha. És szerintem már az első héten legszívesebben visszatérne a szigetre.” (G. L.)

Film: Franco Zeffirelli: A makrancos hölgy (1967)

***

Július 6. – BOCSÁRDI LÁSZLÓ
Rendező, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház és a Reflex Nemzetközi Színházi Fesztivál igazgatója, többszörös UNITER-díjas (a Román Színházi Szövetség nagy nemzetközi tekintélyű szakmai díja). Sepsiszentgyörgyi Shakespeare-ciklusával, román nyelvű, magyarországi és külföldi rendezéseivel a magyar Shakespeare színjátszás egyik meghatározó rendezője.

Mindig szembesülnöm kell azzal is, hogy a magyar nyelv például a némethez viszonyítva kevésbé alkalmas a drámai szöveg visszaadására. A román nyelv nyersebb, közelebb áll a színházhoz. A magyar rendkívül gazdag, sokszor úgy érzem, túl gazdag nyelv a színpadon történő fogalmazáshoz. Azt a divatos megoldást, hogy az érthetőség, a könnyebben mondhatóság érdekében az újonnan létrehozott szöveg a mai hétköznapi beszédhez túlzottan legyen hasonlatos, Shakespeare esetében tévedésnek tartom.” (B. L.)

Film: Des McAnuff: Vihar (Stradford fesztivál, 2010)


vásárlás
2017. Május
HKSzCsPSzV
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 ----
2017. Június
HKSzCsPSzV
---1 2 3 4
5 6 7 8
--
2017. Július
HKSzCsPSzV
-----
7
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31 ------
2017. Augusztus
HKSzCsPSzV
-1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31 ---
2017. Szeptember
HKSzCsPSzV
----1 2 3
4 5 6
11 12
18 19
25 26 27 28 -
2017. Október
HKSzCsPSzV
------1
2
13 14 15
16 17 18
23 24 25 26
31 -----